Glóbusz

Magyarországnak szüksége van az IMF készenléti hitelkeretére, ez tény. Nem a pénzre van szükség, hiszen a piacról kedvezőbb feltételekkel juthattunk eddig forráshoz. Az IMF bizalmi tőkét biztosított nekünk, amire alapozva gyakorlatilag kockázat nélkül hitelezhettek nekünk rövidtávon a befektetők. (Olyan nem nagyon akadt, aki hosszú távra is ránk merte volna bízni a pénzét.) AZ IMF-fel folytatott tárgyalások megszakadásával ennek a kedvező helyzetnek most egy időre biztosan vége lesz. Mondhatni két pad között a földre estünk. Az IMF hitel elbizonytalanodásával most a piaci források költségei jelentősen meg fognak emelkedni.

Lehet szidni az IMF-t, de a feltételeket most ők diktálják. Hajlamosak vagyunk teljesen önálló szereplőként tekinteni rá, de forrásai végső soron a többi tagállam hozzánk hasonló adófizetőitől származnak. Egy hazai adófizető sem lenne boldog attól a tudattól, ha az ő adóforintjai olyan ország számláján landolnának, ami azon túl, hogy saját hibájából került nehéz helyzetbe, még az együttműködés feltételrendszerét is fel szeretné rúgni.

Miközben mi a saját szomorú helyzetünkkel vagyunk elfoglalva, nyugaton is fokozódik a helyzet, és az Euribor 2009 augusztusa óta nem látott magasságokba emelkedett.

Az EU kétségbeesetten próbálja megnyugtatni a piacokat az európai bankok stressz tesztjével, melynek eredménye július 23-án, jövő héten esedékes. Sokan szkeptikusan állnak hozzá mondván, hogy a vizsgálatot eleve úgy tervezték meg, hogy a kívánt eredményeket hozza. Különösen a bankok állami adósságleírásokból származó várható veszteségeire vonatokozó becsléseket kíséri hitetlenkedés. Görögország esetében 23% körüli leírással számolnak, de ezt a szánot már nem sokan hiszik el. A JP Morgan a görögöknél 30%-t valószínűsít. Érdekes, hogy itthon senki nem beszél róla, de az amerikaiak a magyar államadósság esetében reálisnak tartanának egy 10%-os veszteséget.

A korábbi bal és jobboldali kormányainknak hatalmas hibája volt, hogy politikai rövidlátásból hagyták ennyire eladósodni az országot, amivel sajnos együtt jár a szuverenitás részleges elvesztésével. A helyzet megoldására hosszú távon a kulcs nyilván az adósságszint csökkentése lenne.

Most sajnos rövidtávon a hitelképesség megtartására kell koncentrálnunk. Mit tesz erre a kormány? Magyarországot újra felteszi a csőddel leginkább fenyegetett államok listájára! Ennél szerencsétlenebb időzítést el sem lehetne képzelni. Nemcsak hazánk pénzügypolitikai hitelességét tesszük újból kockára, de ezúttal az egész EU beleremeghet a magyar virtusba.

Lehet egyszer hibázni vagy akár többször is (lásd Kósa és Szijjártó nyilatkozatait). Azonban minél többször teszi ezt az ország, annál valószínűbb, hogy notórius bajkeverőként tekintenek majd rá, akit jobb a klubbon kívül tudni. Mindenki tegye a szívére a kezét. A németek helyében akarna Ön ilyen szomszédot az euróövezetben?

A néhány héttel ezelőtti bakikat még viszonylag könnyű volt elsimítani, és a piacok hamar megbocsájtottak. Ezúttal azonban nem holmi kommunikációs malőrről van szó, hanem konkrétan arról, hogy a legjelentősebb segítőinknek lett egy időre elegük belőlünk. Persze vissza fogjuk hívni az EU és az IMF küldöttséget, ők pedig vissza akarnak jönni, és végül meg fogunk állapodni, de a hazai piacok nyara még az eddigieknél is forróbb lesz.

Japán gazdasága az 1980-as évek ingatlan-lufijának kipukkanása óta nem tért magához, és állandósult a defláció elleni harc. Az USA gazdasága ugyanezt az utat fogja bejárni? Itt is volt lufi, és a bevetett ellenszerek (extrém mértékű monetáris lazítás) is hasonlóak voltak. Jelenleg az USA-ban az infláció masszívan csökkenő tendenciát követ, és a tőzsdeindexek alakulása is kísérteties egyezőséget mutat. A tőzsdecsúcs után szinte hónapos pontossággal ugyanakkor jöttek a nagyobb fordulópontok. Ez nyilván véletlen, de a trend aligha. Igazi bear market rally (volt) a mostani száguldás.

Adósságcsapda fenyegeti Magyarországot. Ezúttal nem egy kormánypárti politikus szájából hangzott el a mondat, hanem az Economist számai mutatják kristálytisztán. A tekintélyes újság friss cikke a világ adóssághelyzetével fogalakozik. Érdemes elolvasni az egész írást is, de most mi foglalkozzunk inkább csak a saját portánkkal.

Ajánlom minden olvasó figyelmébe ádámbátyám hozzászólását, amiben felhívja a figyelmet a lenti számok esetleges hibáira.

20 évvel a rendszerváltás után ugyanott tartunk, mint 1990-ben: a gazdaság nem nő, az államadósság az egekben van. Az egyetlen különbség, hogy az állami vagyon döntő többségét már eladtuk, és az érte kapott pénzt egyszerűen feléltük.

Vértes András (GKI) választások előtti nyilatkozata szerint nem kell aggódnunk, mert a fejlett országok is hasonlóan el vannak adósodva. Szép. Örüljünk, hogy megdöglött a szomszéd tehene is. Pedig korai az öröm, mert az még csak haldoklik. Ha megnézzük jobban a táblázatot, valóban kitűnik, hogy az államadósság GDP-hez viszonyított arányának tekintetében valóban beelőznek bennünket a gazdasági visszaesést fiskális lazítással lassítani igyekvő országok.

Igen ám, de ők megtehetik! Az első oszlopban a költségvetések adósságszolgálat nélküli, elsődleges egyenlegei szerepelnek. Magyarországnak többlete van! Nem örülhetünk azonban, mert ez a viszonylagos egyensúly egy brutális megszorító csomag árán jött össze, és mindössze arra elegendő, hogy az összeomlást lassú agónia váltsa fel. Míg sok országnak eddig a pillanatig megmaradt a játéktere, hogy a költségvetés lazításával élénkítse a gazdaságot, nekünk már eleve le kellett mondanunk erről az elemi gazdaságpolitikai eszközről. A Fidesznek elég volt megemlítenie néhány héttel ezelőtt a magasabb államháztartási hiányt, egy kis rásegítéssel (Kósa, Szijjártó) a hitelezőinknek egyből egy görög típusú összeomlás képe derengett fel.

Miért ijedtek meg a piacok? A táblázat harmadik oszlopában szereplő számok (GDP növekedési üteme - államadósság finanszírozási költsége) alapján bekerültünk Európa disznóóljába a PIIGS, azaz a "diisznó" államok közé Portugália, Olaszország, Írország és Görögország mellett éppen Magyarország az, ahol ez a szám erősen negatív. A pozitív érték azt jelenti, hogy idővel fiskális kigazítás nélkül is helyreállhat az államháztartás egyensúlya, mivel a gazdaság növekedésével kitermelődnek az adósság után fizetendő kamatok. Magyarországnál sajnos nem ez a helyzet, mellettünk egy csúnya -2,2%-os érték szerepel. Becslésem szerint az újság 2010-re nagyjából 0,5%-os növekedéssel számolhatott, azaz hosszú távon átlagosan legalább 2,7%-os GDP bővülés kellene ahhoz, hogy az idő magától megoldja az adósságkérdést. Ugyanakkor az MNB becslése szerint jelenleg hazánk gazdasági növekedésének potenciális üteme 2%.  Jelenleg ott tartunk, hogy a gazdasági növekedéssel sem vagyunk képesek kinőni az államadósságot. 

Az államadósság szerkezete sajnos ugyanakkor a legrosszabb a felsorolt országok között. A magyar államadósság átlagos lejárata mindössze 3,5 év, ami messze a legrövidebb a listában. Ha valaki fedezet nélküli áruhitelre vásárol, még annak is hosszabb a lejárata. Magyarország hitelképessége rosszabb, mint Kovács Istvánnak a Tesco-ban! A külföld finoman szólva nem nagyon bízik a hosszú távú fizetőképességünkben.

Tetszik, nem tetszik a mostani kormánynak kell feltakarítania az elmúlt nyolc húsz negyven év inkompetens gazdaságpolitikája után maradt szemetet. Sajnos mozgástér nem sok maradt. Adócsökkentésre senki ne számítson. Ha lesz is változás az adórendszerben az csak átcsoportosítással történhet, így lesznek nyertesei, de vesztesei is. A különböző szociális támogatásokat kénytelen lesz lefaragni az állam a költségvetés mozgásterének növelése érdekében. A takarékos állam kialakítása megindulni látszik a közszférának beígért létszámleépítéssel. Az állami kiadások visszafogásának ugyanakkor megvan az a kellemetlen mellékhatása, hogy az egész gazdaság növekedését visszafogja. A fogyasztáson elért megtakarításokat ezért valamilyen módon a növekedés beindítására kell fordítani. A következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb feladatának a potenciális gazdasági növekedési ütem növelésének kell lennie, azaz helyre kell állítani meg kell teremteni a magyar gazdaság versenyképességét.

Nagy a baj, de politikusaink hivatalosan még mindig kacérkodnak az euró bevezetesésével. Túlságosan megalázó volna bevallaniuk, hogy semmi esélyünk bekerülni az euró övezetbe a belátható időn belül. 2014 esetleg 2015? Esélytelen. 2020? Talán. A németek, akik most már visszasírják a Deutschmarkot, nem fogják engedni, hogy még egyszer hasonlóan felelőtlen állam kerüljön be az euróklubba, mint Görögország.

Az euró előnyeit még nem élvezhetjük, de a hátrányok már agyonnyomják a gazdaságot. Óriási hiba volt engedni, hogy a lakosság tömegesen adósodjon el külföldi pénznemben. A versenyképesség visszaszerzésének módja lenne a forint leértékelése, azonban ez jelenleg se politikailag se gazdaságilag nem járható út tekintve a devizaadósok súlyos helyzetét.

A többszörös csapdahelyzetből nem lesz könnyű kikecmeregni. Nemcsak a politikusainknak kell végre fegyelmet tanúsítaniuk, hanem a tisztelt Állampolgárnak is meg kell követelnie tőlük az évtizedek óta tartó gazdaságpolitikai maszatolás abbahagyását.

A Michigan University fogyasztói bizalmi indexe 2008 januárja óta nem látott szintre emelkedett. Hurrrááááááá végre túl vagyunk a nehezén!

Várjunk csak...

Ez a mutató nem csak az aktuális gazdasági hangulat mérésére alkalmas? De igen!

Mit mutat az ECRI index, mely nagyszerűen jelzi, hogy a gazdasági ciklus mely részében van az amerikai gazdaság?  

Ez bizony gyászos. A -6,9%-os érték közelgő és szinte biztos recessziót jelez. Biztosan valami tévedésről van szó, vagy elszámoltak valamit. Hiszen minden bank olyan optimista: a Goldman Sachs, UBS, Barclays...

Nézzünk valami megbízhatóbb mutatót! Itt van például Dr. Réz. Tökéletes előremutató indikátor, hiszen az ipari termeléshez előzetesen meg kell venni a fémet. Ha emelkedik a réz ára, az azt jelenti, hogy nőni fog a termelés.

Ez nekem még nem elég meggyőző. Mi van akkor, ha már régen megvették a vállalatok az anyagot, és most szállítják éppen a gyárakba? A Baltikum teherhajózási díjain alapuló Baltic Dry Index megmutatja az igazságot, hiszen itt igazán érvényes a nagyobb termelés -> magas forgalom -> magasabb szállítási díj összefüggés!

Ez bizony tényleg nem biztató. Veszélyes utakra tévedt a világgazdaság. Kérem, kapcsolják be biztonsági öveiket!

Soma szerint az, hogy a dohányzás megöl, „totál illúzió”. Celebünk szerint azért leszünk betegek a cigitől, mert azt egészségtelennek gondoljuk. Mindenki gondolhat magában hülyeségeket, ő azonban egy nyilvános szereplés alkalmával mondta ezeket, ami felelősségteljesebb viselkedést kívánna meg, különösen egy ilyen halálosan komoly témában, mint amilyen a dohányzás. Sajnos úgy túnik, hogy most, amikor már alig lehet dohánytermékeket reklámozni, a dohányipar manipulatív módon (újra) az indirekt reklámhoz és a téveszmék propagálásához nyúl.

A Füstölgők Társaságának Nők füstölögve elnevezésű összejövetelén hangzottak el Soma szavai. A rendezvény háziasszonya Szily Nóra, a Meghívott vendégek Soma és Selymes Orsolya, a Hogyan ne szokjunk le a dohányzásról c. könyv pszichológus szerzője volt. Érdemes alaposan átolvasni a témákat:

1. Nőként és dohányosként Európában – Aki dohányzik, az egyre civilizáltabb világunkban egyre inkább másodrendű állampolgár státuszba szorul. Még inkább diszkriminálva érezheti magát egy dohányos nő. Lehet emelt fővel hódolni ennek a szenvedélynek nőként? Milyen válaszokat adhatunk a helytelenítő hangoknak?

2. Hogy ne szokjunk le? – A WHO a közelmúltban több agresszív szigorítást vetített előre a dohányzás visszaszorítása érdekében. Például, hogy kanadai mintára minden adalékanyagot száműznek a cigarettákból, a cigaretták megjelenését egységesítenék, a védjegyek, márkajelek használatának tiltanák, és korlátoznák a termékkihelyezést. Meggyőződésünk, hogy ezek az eszközök nem hatékonyak a dohányzás ellen vívott küzdelemben, de számos negatív következményt idézhetnek elő: erősíthetik a feketepiacot, gazdasági nehézségekhez vezethetnek, és termelői válságot idézhetnek elő.

Még repi ajándékra is van pénze a Füstölgőknek. Nem lehetnek olyan rosszul eleresztve...

Gonoszan manipulatív mondatok ezek, amelyekre lentebb visszatérek. Először hallgassuk meg Somát a cigi.blog.hu jóvoltából.

 I. rész

Füstölgő Nők -1 by Cigizo

II. rész

Füstölgő Nők -2 by Cigizo

I. rész 1:50 S. Takács Zsuzsanna (a Magyar Public Relations Szövetség volt alelnöke, cége a Strategic Scope Kft. korábban a Magyar Dohányipari Szövetség tanácsadója volt): „Azt tapasztalom, hogy miközben nagyon erős a dohányzásellenes propaganda, nem a dohányosok száma csökken, hanem azoknak az embereknek a száma nő, akik szégyellik azt, hogy dohányoznak.” Ügyes PR fogás áldozati szerepben feltüntetni a dohányosokat. A második rész végén Soma valahol még kommunistázik egy szépet, és néhány résztvevő újra meg újra a jogaik sárbatiprásáról panaszkodik. Kár, hogy az emberi szabadságjogok üres PR eszközként történő használata már a Szcientológusoknak sem jött be.

II. rész 7:55 Soma azt bizonygatja, hogy a dohányzás az ősi emberi kultúra, a kollektív tudatalatti része évezredek óta. Szemtelen és buta csúsztatással állunk szemben, hiszen egy kisiskolás is tudja, hogy 1492 előtt Észak-Amerikán kívül senki nem hallott a dohányzásról.

II. rész 11:26 Soma: „Azért az Isten nem véletlenül teremtett dohányt” Szerinte egy teljesen természetes istenadta növényről van szó, hasonlóan a kávéhoz és a kakaóbabhoz. (sic!) (Megjegyzés: az ember ritkán válik kakaófüggővé, és még ritkábban hal bele.)

II. rész 19:43 Soma: „A másik, amiben én nem hiszek, ez az én hitrendszerem : „SEMMI KÖZE A HALÁLHOZ A DOHÁNYZÁSNAK. TEHÁT SEMMI!”

II. rész 36:48 Soma: "... a dohányzás megöl - totál illúzió, nehogy azt higgyétek, hogy így működik a halál. Áh..."

II. rész 44:46 Soma: „… a dohányzásba drága nem lehet belehalni.”

II. rész 56:30 Soma: „A tudat hatalma ….. meggyógyít vagy megbetegít, és ha én úgy dohányzom, hogy úristen, most mennyi szörnyűség történik a testemmel, attól, hogy dohányzom, akkor szörnyűség történik.”… „Tehát igazából annak ártalmas a dohányzás is, aki tudatilag beengedi azt, hogy utálom magamat, megint itt mocskoltál magadon…” (Érdemes már 54:40-től fülelni.)

A beszélgetés többi része többé-kevésbé korrekt volt. Abban a tekintetben mindenképpen, hogy több ordas hazugság nem hangzott el Soma részéről. Számomra meglepő volt, hogy Selymes Orsolya, aki régebben maga is erős dohányos volt, mennyire empatikusan kezelte a helyzetet.

Selymes Orsolyának kicsit sok volt Soma

Most vegyük sorra, hogy milyen manipulációs technikák kerültek bevetésre:

1. Mi ez a Füstölgők Társasága? Hány tagja van? Kik támogatják? Hétköznapi civil szervezetként különös, hogy profi PR-ost használnak, és ők beszélnek ellenséges propagandáról. Se a PR-tól, se a dohánycégektől nem áll távol álcivil szervezetek létrehozása, akik dezinformációs tevékenységet végeznek. A dohányzók érdekvédelmi szervezetei valami véletlen folytán a társadalmi vitákban következetesen a dohánycégektől hallott érveket visszhangozzák. Aggályosnak tartom, hogy ez a bizonytalan hátterű szervezet 2009-ben részt vehetett az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának a nemdohányzók védelméről szóló törvény módosításáról szóló egyeztetésén. Milyen felhatalmazással rendelkeznek?

Hasonló példa az USA-ból:

A Dohánykutatási Tanács (CTR) . melyet a dohánygyárak alapítottak az 50-es évek elején és amely nagyrészt a Hill & Knowlton PR-cég mûve volt . egyik talpköve volt a dohányzás egészségi hatásaival kapcsolatos dohányipari félreinformáló kampánynak. Amikor létrehozták az intézetet a dohánygyárak bejelentették: .Alapvetõ feladatunknak tartjuk az emberek egészsége iránti érdekeltséget és ez üzleti tevékenységünkben minden egyéb szempontot megelõz.. Közel 40 évvel késõbb H. Lee Sarokin járásbíró elítélte a Dohánykutatási Tanácsot azzal a váddal, hogy .megalapítása és az általa végzett munka csupán félrevezetésre szolgált, propaganda célból hozták létre az igazság keresésének vagy publikálásának szándéka nélkül.. (A dohányipar praktikái 12.old)

2. Nőként és dohányosként Európában: a dohánylobbi a nőket mindig is az emancipációs törekvésükre apellálva próbálta rávenni a bagózásra. Ezúttal is ezt az ósdi trükköt vetette be S. Takács Zsuzsanna. Az első PR-osok (akkor még propagandisták) képviselője volt Edward Bernays. Ő tört utat a "nők egyenjogúságának  a dohányzás terén", amikor az 1920-as években a BAT dohánycég elődjének dolgozva felbérelt egy csoport csinos modellt, hogy vonuljanak fel a New York városi ünnepségén. Az újságíróknak azt mondta, hogy a nőjogi aktivisták meg fogják gyújtani a szabadság fáklyáit. Amikor a lányok a fotóriporterek elé értek egy jelre mindnyájan rágyújtottak egy Lucky Strike-ra. Készen is volt a címoldal.

3. Celebeket használnak az üzenet célba juttatására. A hollywoodi filmekben sem véletlenül bagóztak és bagóznak annyit a színészek.

4. Ellenzik, „hogy kanadai mintára minden adalékanyagot száműznek a cigarettákból, a cigaretták megjelenését egységesítenék, a védjegyek, márkajelek használatának tiltanák, és korlátoznák a termékkihelyezést.” Józan paraszti ésszel is belátható, hogyha ezeket az eszközöket a dohánycégek a forgalmuk növelésére használják, akkor ezek korlátozásával ellentétes hatást érhetünk el, de legalábbis megszűnik a további ösztönzés.

Szeretném leszögezni, hogy önmagában a PR-t nem ítélem el, annak ellenére sem, hogy a történelem során nagyon sokszor rossz ügyek érdekében használták fel. Dolgoztam magam is olyan cégeknél, melyek kerültek olyan helyzetbe, hogy szükség volt profi PR-os segítségére. A különbség abban áll, hogy azok a cégek nem hazudtak, és nem használtak bábukat szócsőnek, hanem maguk álltak a nyilvánosság elé.

Érdekes összehasonlító ábrára bukkantam, ami néhány EU ország államadóssának 5 éves CDS-felár (csődkockázat) alakulását mutatja be. Felmerül a kérdés, tükrözi-e ez a pénzügyi biztosítás a valós partnerkockázatot, vagy pusztán félelem indexként az aktuális pénzügyi hangulatot lehet lemérni belőlük. Hajlok az utóbbira, hiszen az országok nem egyik napról kerülnek csődközeli helyzetbe. Az árazás, ami ilyen heves mozgásokat mutat, nem alapulhat valós fundamentumokon. A piacok nemhogy nem tökéletesek, de még néhány hétre sem látnak előre. 

Pénteken nem csak a forint árfolyama zuhant nagyot, hanem az euró is több mint 1,5 százalékot esett a dollárral szemben. Ebben nem kis szerepe volt a Szijjártó-Kósa páros feledhetetlen alakításának. Hülyék voltak, nem kicsit, nagyon, de nem ez volt az euró hanyatlásának egyetlen oka. Az USA-ból újabb kiábrándító munkaerőpiaci adatok érkeztek, és besegített egy piaci pletyka is, miszerint a francia SocGen bank hatalmas veszteségeket szenvedett el derivatív ügyleteken.

A legnagyobb hatású talán mégis egy másik félreértelmezett nyilatkozat volt. A francia miniszterelnök a következőket találta mondani:

I only see good news in the parity between the euro and dollar.

Szavait úgy értelmezték az újságírók, hogy szívesen látná az euró és dollár paritását, azaz egyenlő árfolyamát. Valójában a "parite" szót használta, ami árfolyamot is jelent. Tehát csak azt szerette volna mondani szegény, hogy "Én csak jó híreket látok az euro-dollár árfolyam alakulásában."

Semmi sem változik. 2002. június 6-i cikk az Origon:

A Magyar Hírlap értesülése szerint akár 150-200 millió forintos végkielégítéssel is távozhat a Magyar Fejlesztési Bank (MFB) vezérigazgatója. Baranyay László, akivel tavaly szeptemberben ötéves menedzserszerződést kötöttek, törvényesen másfél-kétéves jövedelmének megfelelő összeget, s ezen felül különjuttatások ellenértékét veheti fel.

Az általam legtöbbre tartott angol nyelvű blogok tegnap sorra hozták a híreket a magyar "csődhelyzetről", sőt a Zero Hedge három vagy négy posztot is közölt. Tragikomikus, hogy míg a fideszes politikusok apokalipszist vizionáltak, az IMF és EU fejesei nyugtatgatták a piacokat. A mai Varga-féle sajtótájékoztató után szerencsére már higgadtabb írások jelentek meg, de a gyanakvás azért megmaradt a fejekben. Voltak akik a gazdasági helyzetünk törékenységére hívták fel a figyelmet, mások politikusaink értelmi képességeiben kételkedtek (joggal).

Hétfőtől várhatóan normalizálódnak a piacok, ha a világ más szegleteiből nem jönnek újabb rossz hírek. Keletkeztek azonban helyrehozhatatlan és tartós károk is:

- Senki nem fog egy fillért sem visszaadni azoknak a davizahiteleseknek, akik pénteki euró árfolyam mellett törlesztik a hiteleik aktuális részletét.

- A magyar gazdaságpolitika lenullázta magát külföldön és belföldön egyaránt.

- Min. 5 százalékpontos Fidesz népszerűségvesztést tippelek (mert megérdemlik).

Nem túlzás azt állítani, hogy alig két hónappal a választások után a magyar web2.0 fellázadt a Fidesz ellen. Nem sok gyűlöltebb ember van most az országban (ide értve az egész MSZP vezérkart), mint Kósa vagy Szijjártó. Csak a Vastagbőr blogon már most jóval ötszáz felett van a témával foglalkozó, találó című "Kussoljatok már, basszátok meg!" poszt hozzászólásainak száma, és emellett persze még tucatszámmal születtek hasonló cikkek. Ez jóval több mint amennyit egy szokásos szoci korrupciós téma  vált ki az internetező adófizetőkből. A Portfolio.hu fórumaiban pedig már csütörtök óta folyamatos az anyázás. Ennyi dühös embert maga Stohl Buci is talán csak egy gyerekgyilkossággal tudna kitermelni. Az emberek nem hülyék, tudják, hogy így nem beszélhetnek kormánypolitikusok még akkor sem, ha már az őszi önkormányzati választásokra készülnek.

Államcsőd témában a Fidesz nem érzi a hazai és nemzetközi hangulatot. Mindig felül tudja múlni az előző hülyeségét, Szijjártó pénteken államcsődközeli helyzetről beszélt, aztán sietve hozzátette, hogy csakazértis lesz adócsökkentés, ha beledöglünk akkor is. Ma Varga Mihály már hülyeségnek minősítette az egészet, és kijelentette, hogy a hiány célt is tartani szeretnénk. A problémás területek hosszas sorolása mellett mindössze csak a konkrét számadatokat felejtette el megemlíteni. Ez tényfeltárás? Nem, ez csak a mindkét politikai oldalon 8 éve tartó kampány újabb állomása. Azt azért még ő is hozzátette, hogy a Bajnai kormány számai hamisak voltak.

Varga aligha nyugtatta meg a külföldi befektetőket sem, ugyanis az aktuális rosszfiú Görögország nagyon hasonló helyzetben volt tavaly. Ott is bejelentették, hogy az előző kormány hazudott, aztán mondtak egy hiánycélt, amit később újra és újra megemeltek. Legvégül bejelentették, hogy maguktól nem tudják kifizetni a hiteleiket. Most mindenki retteg, hogy ki lesz a következő dominó, és a tőke menekül a kockázatok elől. Jelen helyzetben nem sok kell egy pánikhoz. Mindegy, hogy kicsit vagy nagyot hazudott Bajnai. A külföldi annyit fog fel helyzetből, hogy a számokkal valami nem stimmel, és ennyi éppen elég ahhoz, hogy fejvesztve meneküljön az országból. Jól mutatja a helyzetet, hogy a Magyarország már a top 10 között van államadósság kockázat (CDS felár) tekintetében. Íme a dicsőségtábla:

Amerikai szuperszámítógépes szimulációk szerint nyár végére az olajszennyeződés el fogja érni az Atlanti-óceánt. Ekkortól kezdve az addig viszonylag lassan mozgó olajat a Golf-áramlat napi 100 mérföldes sebességgel fogja szétteríteni az óceánon. Kis vigasz, hogy mire ideér már eléggé fel lesz hígulva. Nagyon úgy néz ki, hogy ősszel már nem csak az USA, hanem egész Európa a BP-t fogja szidni.

Magyarország újra felkerült a világtérképre. Tudható volt, hogy a Fidesz nem akarja elvinni a balhét az előző nyolc év ballépéseiért, és még a kormányzás legelején kiborítja  a bilit.  Kósa Lajos azonban tegnap túllőtt a célon, meggondolatlanul(?), de a valóságtól valószínűleg nem teljesen elrugaszkodottan azt találta mondani, hogy csak nagyon nehezen fogjuk tudni elkerülni Görögország sorsát.

A nemzetközi befektetőknek hirtelen déjà vu érzése támadt. Tavaly Görögországban ugyanez a történet játszódott le. Választások után az új kormány azzal kezdte, hogy rosszabb a helyzet a vártnál, "trükkök százaira" bukkant az amúgy is nyakig eladósodott állam statisztikáiban. Persze van még a több hasonlóság is a két ország között: feketegazdaság, korrupció, egyensúlyhiány... Csak ez hiányzott hát a görög válság továbbterjedésétől amúgy is kellően megrettent befektetőknek: a zúgott a forint és a tőzsde, a magyar CDS árak hónapok óta nem látott szintre emelkedtek.

2008-ban hasonló helyzetben volt kénytelen a magyar állam az IMF-hez rohanni, mivel akkor sem tudott megfelelő feltételekkel forráshoz jutni a piacról. Idközben véget ért a kánaán, a hitelkeret tavasszal lejárt hamarosan lejár, ezért amennyiben tovább romlanak a finanszírozási lehetőségeink könnyen elképzelhető, hogy újra az IMF-hez kell fordulnunk.

Azonban ami két éve könnyen ment, az idén már nem biztos, hogy egyszerű játszma lesz. Akkor az volt a szerencsénk, hogy az első dominó voltunk a sorban, de az elmúlt időszakban az IMF két kézzel szórta a hitelt (Görögország, Románia, Baltikum...), és mára az ő malacperselyük is kiürült. Boutros-Ghali tegnap azt nyilatkozta, amennyiben az IMF tényleg oda akarja adni az eddig odaígért pénzeket Európának, akkor komoly tőkeemelésre van szüksége, meg kell DUPLÁZNIA a tőkéjét.

A tagállamoknak nincs más választásuk, mint fizetni, ha nem akarják újrajátszani a világgazdasági válságot, azonban Magyarországnak fel kell készülnie, hogy sokkal nehezebben fog IMF hitelhez jutni, mint korábban. A bank forrás oldalán a fejlett államok közül néhány szerencsésnek már elege van a fiskális fegyelem romlásából, és már alig várja, hogy végre bekeményíthessenek (pl. Németország). Eszköz oldalon könnyen elképzelhető, hogy néhány fejlett ország (PIIGS államok) néhány negyedéven belül beáll mellénk a sorba hitelért.

"Isten óvja" meg "Mária országát", ha Olaszországgal vagy Spanyolországgal kell majd versenyeznünk a hitelért.

A Reuters hír:

Boutros-Ghali says IMF not properly resourced

BUSAN

Thu Jun 3, 2010 9:44pm EDT

"If we are going to start including funds made available to Europe, then the IMF is not properly resourced," Youssef Boutros-Ghali, who chairs the International Monetary and Financial Committee, told Reuters, adding that IMF members were talking of doubling the amount of SDRs.

Greece's problems are not over yet and it is still not clear if it can implement reforms, he said in this South Korean port city ahead of a meeting of G20 finance ministers. (Reporting by David Milliken, editing by Jonathan Thatcher)

Update 1:

Szijjártó Péternek elgurult a gyógyszere, esetleg shortolja a forintot, a BUX-ot, az OTP-t vagy  mindhármat együtt. Sikerült überelnie a tegnapi fideszes nyilatkozatokat azzal, hogy már államcsődközeli helyzetről beszél. Ez akár még igaz is lehet, de tényadatok nélkül ilyeneket beszélni szimpla hülyeség. Természetesen minden zuhan.

BUSAN South Korea, June 4 (Reuters) - The IMF has to have more resources after the support for Greece and needs to "very significantly" increase the amount of special drawing rights, the head of the Fund's policy-steering committee said on Friday.

Április 20-án robbant fel a BP által bérelt Deepwater Horizon olajfúrótorony a Mexikói-öbölben, azóta ömlik akadálytalanul az olaj a tengerbe. A BP titkolózása és tehetetlensége miatt nem tudni, hogy mennyi olajról van szó tulajdonképpen, és mikorra fogják tudni elfolytatni a kitörést. Annyi bizonyos, hogy már most is az USA történetének legnagyobb olajszennyezéséről beszélhetünk. A természetnek évtizedekbe fog kerülni a regenerálódás, és halmazati tételként ott vannak a partvidék lakosságát érintő egészségügyi veszélyek, valamint a turizmusban és a halászatban okozott károk.

Olajjal szennyezett madártojás a Mexikói-öböl partján.

Az ember először hajlamos azt gondolni, hogy ekkora baleset csak a körülmények szerencsétlen összjátékának lehet az eredménye. Hiszen mégiscsak az USA felségvizein történt az incidens, és az olajipar legnagyobb szereplői érintettek benne: a brit BP, a Halliburtun (vezetője egykoron az a Dick Cheney volt, aki Bush mellett alelnökként az Irak elleni háború egyik szülőatyja volt), valamint olyan itthon kevésbé ismert nevek mint a Transocean vagy a Schlumberger, amelyek értékben simán lenyomják a MOL-t vagy az OTP-t.

Az olajiparban azonban számos alkalommal fordultak elő hasonló esetek, de ezek idővel a feledés homályába merültek vagy a világ eldugott részein történtek. 31 éve csaknem ugyanilyen baleset történt a öbölben. Akkor a mexikói állami olajvállalat mélytengeri fúrása végződött csúnyán. A torony tulajdonosa akkor is Transocean (elődje) volt. Ezúttal is ugyanazokat sikertelen módszereket vetették be, csak akkor másként nevezték őket. Ugyanannak a súlyosan mérgező vegyszernek, a Corexitnek egy másik variánsával próbálták apró cseppekre bontani a szennyeződést, hogy a tengerfenéken maradva ne bántsa annyira a szemet. Kísérteties a hasonlóság abban is, hogy akkor és a most is az esettől egyébként függetlenül szivárgás miatt le kellett zárni a BP alaszkai kőolajvezetékét.

Az olajvállalatok dollár milliárdokat fektetnek új kitermelési módszerekbe, de a technológiák, amik a balesetek okozta károkat hivatottak elhárítani/csökkenteni, évtizedek óta változatlanok. Azaz a kőolajkészletek fogyásával az olajvállalatok egyre extrémebb, veszélyesebben kitermelhető olajmezőket vettek használatba, miközben nem rendelkeztek megfelelő biztonsági eljárásokkal. A vállalatok egyszerűen nincsenek gazdaságilag ösztönözve, hogy a működésük káros hatásait mérsékeljék. Az USA is asszisztált ehhez a gyakorlathoz, mikor az Exxon Valdez balesete után (a Deepwater Horizon előtt, ez volt az USA legsúlyosabb szennyeződése) törvényileg korlátozták a kiszabható büntetések maximumát néhány 10 millió dollárra, miközben a legnagyobb olajvállalatok évente sok milliárd nyereségre tesznek szert.

A BP-t elvileg nem érhette volna váratlanul a katasztrófa, már csak azért sem, mert számos alkalommal volt már főszereplője baleseteknek. A cég korábban is hírhedt volt hanyagságáról, a biztonságot veszélyeztető költségcsökkentésről és a felelősség elhárításáról.

Következzen egy kis "Best of” válogatás a BP hanyagsága miatt bekövetkezett a régebbi esetekből:

1. Exxon Valdez 1989

A BP-nek, mint az Alyeska olajkonzorcium többségi és irányító tulajdonosának feladata lett volna, hogy a környezeti károkat csökkentse. Az olajvállalatnak rendelkezésre állt minden erőforrás, amire szükség lehetett egy katasztrófahelyzetben. A probléma abban volt, hogy ezek egy költségcsökkentő intézkedés után már csak papíron léteztek. A cégek természetesen tisztában voltak a kockázatokkal, de ez még mindig az olcsóbb megoldás volt. Mikor 1989-ben az Exxon Valdez tankhajó zátonyra futott a az Alaszkai-öbölben a munkálatok megkezdését hátráltatta, hogy nem volt a közelben se ember, se hajó, se zárólánc (boon). Az Exxon Valdezt végül csak 35 óra elteltével sikerült körbekeríteni, így a kiömlött olaj többségét sem sikerült összegyűjteni, és az olajmaradványok még mindig szennyezik a vizet.

2. Texas City finomító 2005

A BP finomítójában, ami a 3. legnagyobb az országban, történt hatalmas robbanásban 15 ember vesztette életét, és több mint 170-en megsérültek. Az esetről készült jelentés számtalan hiányosságot tárt fel. A berendezések elöregedtek, de az ellenőrzéseknél és karbantartásoknál ezeket nem vették észre. Gyenge volt a munkakultúra, a biztonsági felmérések és a kockázatkezelés. A baleset ezúttal is a gondatlan spórolásra vezethető vissza.

3. Prudhoe Bay -i szivárgás 2006

Prudoue Baynél belső jelentések és aggódó alkalmazottak előre jelezték, hogy rossz állapotban van az olajvezeték, és a források sem elegendőek a karbantartásra, de a menedzsment nem lépett semmit, sőt csökkentette az ellenőrző személyzet létszámát. Amikor egy mindössze 0,64 cm-es lyuk keletkezet a vezetéken, hosszú napok teltek el mire észlelték a szivárgást. Eddigre egyes becslések szerint 790.000 liter nyersolaj közel két hektárnyi tundrát szennyezett be.

A következő részben a BP Deepwater Horizonnal kapcsolatos kétes ügyeit mutatom be.