Adósságcsapda fenyegeti Magyarországot. Ezúttal nem egy kormánypárti politikus szájából hangzott el a mondat, hanem az Economist számai mutatják kristálytisztán. A tekintélyes újság friss cikke a világ adóssághelyzetével fogalakozik. Érdemes elolvasni az egész írást is, de most mi foglalkozzunk inkább csak a saját portánkkal.

Ajánlom minden olvasó figyelmébe ádámbátyám hozzászólását, amiben felhívja a figyelmet a lenti számok esetleges hibáira.

20 évvel a rendszerváltás után ugyanott tartunk, mint 1990-ben: a gazdaság nem nő, az államadósság az egekben van. Az egyetlen különbség, hogy az állami vagyon döntő többségét már eladtuk, és az érte kapott pénzt egyszerűen feléltük.

Vértes András (GKI) választások előtti nyilatkozata szerint nem kell aggódnunk, mert a fejlett országok is hasonlóan el vannak adósodva. Szép. Örüljünk, hogy megdöglött a szomszéd tehene is. Pedig korai az öröm, mert az még csak haldoklik. Ha megnézzük jobban a táblázatot, valóban kitűnik, hogy az államadósság GDP-hez viszonyított arányának tekintetében valóban beelőznek bennünket a gazdasági visszaesést fiskális lazítással lassítani igyekvő országok.

Igen ám, de ők megtehetik! Az első oszlopban a költségvetések adósságszolgálat nélküli, elsődleges egyenlegei szerepelnek. Magyarországnak többlete van! Nem örülhetünk azonban, mert ez a viszonylagos egyensúly egy brutális megszorító csomag árán jött össze, és mindössze arra elegendő, hogy az összeomlást lassú agónia váltsa fel. Míg sok országnak eddig a pillanatig megmaradt a játéktere, hogy a költségvetés lazításával élénkítse a gazdaságot, nekünk már eleve le kellett mondanunk erről az elemi gazdaságpolitikai eszközről. A Fidesznek elég volt megemlítenie néhány héttel ezelőtt a magasabb államháztartási hiányt, egy kis rásegítéssel (Kósa, Szijjártó) a hitelezőinknek egyből egy görög típusú összeomlás képe derengett fel.

Miért ijedtek meg a piacok? A táblázat harmadik oszlopában szereplő számok (GDP növekedési üteme - államadósság finanszírozási költsége) alapján bekerültünk Európa disznóóljába a PIIGS, azaz a "diisznó" államok közé Portugália, Olaszország, Írország és Görögország mellett éppen Magyarország az, ahol ez a szám erősen negatív. A pozitív érték azt jelenti, hogy idővel fiskális kigazítás nélkül is helyreállhat az államháztartás egyensúlya, mivel a gazdaság növekedésével kitermelődnek az adósság után fizetendő kamatok. Magyarországnál sajnos nem ez a helyzet, mellettünk egy csúnya -2,2%-os érték szerepel. Becslésem szerint az újság 2010-re nagyjából 0,5%-os növekedéssel számolhatott, azaz hosszú távon átlagosan legalább 2,7%-os GDP bővülés kellene ahhoz, hogy az idő magától megoldja az adósságkérdést. Ugyanakkor az MNB becslése szerint jelenleg hazánk gazdasági növekedésének potenciális üteme 2%.  Jelenleg ott tartunk, hogy a gazdasági növekedéssel sem vagyunk képesek kinőni az államadósságot. 

Az államadósság szerkezete sajnos ugyanakkor a legrosszabb a felsorolt országok között. A magyar államadósság átlagos lejárata mindössze 3,5 év, ami messze a legrövidebb a listában. Ha valaki fedezet nélküli áruhitelre vásárol, még annak is hosszabb a lejárata. Magyarország hitelképessége rosszabb, mint Kovács Istvánnak a Tesco-ban! A külföld finoman szólva nem nagyon bízik a hosszú távú fizetőképességünkben.

Tetszik, nem tetszik a mostani kormánynak kell feltakarítania az elmúlt nyolc húsz negyven év inkompetens gazdaságpolitikája után maradt szemetet. Sajnos mozgástér nem sok maradt. Adócsökkentésre senki ne számítson. Ha lesz is változás az adórendszerben az csak átcsoportosítással történhet, így lesznek nyertesei, de vesztesei is. A különböző szociális támogatásokat kénytelen lesz lefaragni az állam a költségvetés mozgásterének növelése érdekében. A takarékos állam kialakítása megindulni látszik a közszférának beígért létszámleépítéssel. Az állami kiadások visszafogásának ugyanakkor megvan az a kellemetlen mellékhatása, hogy az egész gazdaság növekedését visszafogja. A fogyasztáson elért megtakarításokat ezért valamilyen módon a növekedés beindítására kell fordítani. A következő kormányzati ciklus egyik legfontosabb feladatának a potenciális gazdasági növekedési ütem növelésének kell lennie, azaz helyre kell állítani meg kell teremteni a magyar gazdaság versenyképességét.

Nagy a baj, de politikusaink hivatalosan még mindig kacérkodnak az euró bevezetesésével. Túlságosan megalázó volna bevallaniuk, hogy semmi esélyünk bekerülni az euró övezetbe a belátható időn belül. 2014 esetleg 2015? Esélytelen. 2020? Talán. A németek, akik most már visszasírják a Deutschmarkot, nem fogják engedni, hogy még egyszer hasonlóan felelőtlen állam kerüljön be az euróklubba, mint Görögország.

Az euró előnyeit még nem élvezhetjük, de a hátrányok már agyonnyomják a gazdaságot. Óriási hiba volt engedni, hogy a lakosság tömegesen adósodjon el külföldi pénznemben. A versenyképesség visszaszerzésének módja lenne a forint leértékelése, azonban ez jelenleg se politikailag se gazdaságilag nem járható út tekintve a devizaadósok súlyos helyzetét.

A többszörös csapdahelyzetből nem lesz könnyű kikecmeregni. Nemcsak a politikusainknak kell végre fegyelmet tanúsítaniuk, hanem a tisztelt Állampolgárnak is meg kell követelnie tőlük az évtizedek óta tartó gazdaságpolitikai maszatolás abbahagyását.