Április 20-án robbant fel a BP által bérelt Deepwater Horizon olajfúrótorony a Mexikói-öbölben, azóta ömlik akadálytalanul az olaj a tengerbe. A BP titkolózása és tehetetlensége miatt nem tudni, hogy mennyi olajról van szó tulajdonképpen, és mikorra fogják tudni elfolytatni a kitörést. Annyi bizonyos, hogy már most is az USA történetének legnagyobb olajszennyezéséről beszélhetünk. A természetnek évtizedekbe fog kerülni a regenerálódás, és halmazati tételként ott vannak a partvidék lakosságát érintő egészségügyi veszélyek, valamint a turizmusban és a halászatban okozott károk.
Olajjal szennyezett madártojás a Mexikói-öböl partján.
Az ember először hajlamos azt gondolni, hogy ekkora baleset csak a körülmények szerencsétlen összjátékának lehet az eredménye. Hiszen mégiscsak az USA felségvizein történt az incidens, és az olajipar legnagyobb szereplői érintettek benne: a brit BP, a Halliburtun (vezetője egykoron az a Dick Cheney volt, aki Bush mellett alelnökként az Irak elleni háború egyik szülőatyja volt), valamint olyan itthon kevésbé ismert nevek mint a Transocean vagy a Schlumberger, amelyek értékben simán lenyomják a MOL-t vagy az OTP-t.
Az olajiparban azonban számos alkalommal fordultak elő hasonló esetek, de ezek idővel a feledés homályába merültek vagy a világ eldugott részein történtek. 31 éve csaknem ugyanilyen baleset történt a öbölben. Akkor a mexikói állami olajvállalat mélytengeri fúrása végződött csúnyán. A torony tulajdonosa akkor is Transocean (elődje) volt. Ezúttal is ugyanazokat sikertelen módszereket vetették be, csak akkor másként nevezték őket. Ugyanannak a súlyosan mérgező vegyszernek, a Corexitnek egy másik variánsával próbálták apró cseppekre bontani a szennyeződést, hogy a tengerfenéken maradva ne bántsa annyira a szemet. Kísérteties a hasonlóság abban is, hogy akkor és a most is az esettől egyébként függetlenül szivárgás miatt le kellett zárni a BP alaszkai kőolajvezetékét.
Az olajvállalatok dollár milliárdokat fektetnek új kitermelési módszerekbe, de a technológiák, amik a balesetek okozta károkat hivatottak elhárítani/csökkenteni, évtizedek óta változatlanok. Azaz a kőolajkészletek fogyásával az olajvállalatok egyre extrémebb, veszélyesebben kitermelhető olajmezőket vettek használatba, miközben nem rendelkeztek megfelelő biztonsági eljárásokkal. A vállalatok egyszerűen nincsenek gazdaságilag ösztönözve, hogy a működésük káros hatásait mérsékeljék. Az USA is asszisztált ehhez a gyakorlathoz, mikor az Exxon Valdez balesete után (a Deepwater Horizon előtt, ez volt az USA legsúlyosabb szennyeződése) törvényileg korlátozták a kiszabható büntetések maximumát néhány 10 millió dollárra, miközben a legnagyobb olajvállalatok évente sok milliárd nyereségre tesznek szert.
A BP-t elvileg nem érhette volna váratlanul a katasztrófa, már csak azért sem, mert számos alkalommal volt már főszereplője baleseteknek. A cég korábban is hírhedt volt hanyagságáról, a biztonságot veszélyeztető költségcsökkentésről és a felelősség elhárításáról.
Következzen egy kis "Best of” válogatás a BP hanyagsága miatt bekövetkezett a régebbi esetekből:
1. Exxon Valdez 1989
A BP-nek, mint az Alyeska olajkonzorcium többségi és irányító tulajdonosának feladata lett volna, hogy a környezeti károkat csökkentse. Az olajvállalatnak rendelkezésre állt minden erőforrás, amire szükség lehetett egy katasztrófahelyzetben. A probléma abban volt, hogy ezek egy költségcsökkentő intézkedés után már csak papíron léteztek. A cégek természetesen tisztában voltak a kockázatokkal, de ez még mindig az olcsóbb megoldás volt. Mikor 1989-ben az Exxon Valdez tankhajó zátonyra futott a az Alaszkai-öbölben a munkálatok megkezdését hátráltatta, hogy nem volt a közelben se ember, se hajó, se zárólánc (boon). Az Exxon Valdezt végül csak 35 óra elteltével sikerült körbekeríteni, így a kiömlött olaj többségét sem sikerült összegyűjteni, és az olajmaradványok még mindig szennyezik a vizet.
2. Texas City finomító 2005
A BP finomítójában, ami a 3. legnagyobb az országban, történt hatalmas robbanásban 15 ember vesztette életét, és több mint 170-en megsérültek. Az esetről készült jelentés számtalan hiányosságot tárt fel. A berendezések elöregedtek, de az ellenőrzéseknél és karbantartásoknál ezeket nem vették észre. Gyenge volt a munkakultúra, a biztonsági felmérések és a kockázatkezelés. A baleset ezúttal is a gondatlan spórolásra vezethető vissza.
3. Prudhoe Bay -i szivárgás 2006
Prudoue Baynél belső jelentések és aggódó alkalmazottak előre jelezték, hogy rossz állapotban van az olajvezeték, és a források sem elegendőek a karbantartásra, de a menedzsment nem lépett semmit, sőt csökkentette az ellenőrző személyzet létszámát. Amikor egy mindössze 0,64 cm-es lyuk keletkezet a vezetéken, hosszú napok teltek el mire észlelték a szivárgást. Eddigre egyes becslések szerint
A következő részben a BP Deepwater Horizonnal kapcsolatos kétes ügyeit mutatom be.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.